Mindenki KATA-lázban ég, várható rezsit kalkulál megbízói és alvállalkozói oldalon is, áremelésről egyezkedünk óvatosan – én is. Ugyanakkor ezek a (ránk erőltetett) változások lehetőséget teremtenek arra is, hogy egy régi tartozását törlessze a szakma: rendezze az irodák és alvállalkozók közti elszámolások menetrendjét – ha már úgyis megbolygatjuk a szerződések ide vonatkozó részeit.

Mióta szabadúszó lettem, a projektjeim többsége felmérés-tanácsadás-fejlesztés szentháromságában és egyedi paraméterek mentén zajlik, továbbra is vállalok DTP-s munkákat is. Ez utóbbi tevékenységemmel pedig a klasszikus alvállalkozói kalapba kerülök – mint a fordítók és lektorok többsége is –, teljesen általános alvállalkozói szerződéssel, annak minden bájával.

Korábban, fordítóirodai alkalmazottként eleinte távol esett tőlem a vendorokkal való elszámolás mikéntje, később pedig, amikor közelebbről láttam, olyan cégnél dolgoztam, ahol percekben mérték egy-egy alvállalkozói számla kifizetését. Így aztán hidegzuhanyként ért a kis magyar rögvalóság.

Egy fordítóiroda megkeresett egy nagy DTP-s projekttel – értsd: 3-4 heti folyamatos munka –, kedvelem őket, a feladat is érdekes volt, az időmbe is belefért, elvállaltam. (Még nem volt ilyesmire szerződésünk.) Már közeledett a hónap vége, amikor (némi késéssel) megkaptam utómunkára a fájlokat. Nem baj, kicsit több órát dolgozom vele naponta, akkor nem csúszunk át a következő hónapra – gondoltam. Bevallom, adott némi extra motivációt, hogy mi mindenre lesz elég ennek a nagyobbacska projektnek a honoráriuma, így mégiscsak könnyebben vetettem bele magam az éjszakákba nyúló feladatba. Már a költést ütemeztem magamban a következő hónapra.

A hónap utolsó napja szombatra esett, nem volt munkanap. Ekkor realizáltam, hogy nem fogom tudni szállítani a kész anyagot még vasárnap sem, mert a fordító kihagyott néhány szegmenst. Semmi gond, megesik. Hétfő reggel a PM továbbította a kimaradt részeket a fordítónak, délután megkaptam a fordításokat, gyorsan betettem a megfelelő helyre, és EOB szállítottam.

Másnap kaptam visszajelzést a projektmenedzsertől, hogy átnézték, minden rendben az anyaggal. Válaszul érdeklődni kezdtem a kifizetés mikéntjéről, hogyan komfortos nekik, 8 vagy 15 napos számlát állítsak ki… Nem tudom, hogy naivitásommal derültségből vagy meglepődésből indukáltam-e többet, de kedvesen tájékoztattak, hogy a kifizetések rendje úgy fest, hogy a leadás napját vesszük alapul, ahhoz képest a következő hónap eleje-közepe táján kapok egy összesítést a kiszámlázható tételekről, amire válaszul kiállíthatók egy számlát 30 napos fizetési határidővel.

Ez az esetemben azt jelentette, hogy bár egy bizonyos hónap nagyobbik felét ezzel a projekttel töltöttem, a végét alaposan megnyomtam, de végül önhibámon kívül és minden igyekezetem ellenére a leadás a következő hónap elejére csúszott, tehát a gyakorlatban a munka elvégzéséhez képest 2-3 hónapon belül érkezne meg a munkám ellentételezése. Ezt barátok közt is kölcsönnek nevezik, abból is kamatmentesnek.

Mint mondtam, kedves, jó ügyfél, megegyeztünk más menetrendben. Viszont azóta több iparági ismerősömnél is utánakérdeztem, és úgy tűnik, valóban ez a „rendes” eljárás és menetrend manapság a magyar piacon. Egy pénzintézettől megszokottnak veszem, hogy küzdenem kell és indokolatlanul sokat várakoznom, hogy megkaphassam a pénzemet, de egy szabadúszóira épített cégtől, ami elvileg partnerként tekint az alvállalkozóira?! Persze messze nem nevezném a néhány körös érdeklődésemet reprezentatív felmérésnek, de az a baj, hogy ez a hozzáállás, metódus egyáltalán létezik a piacon – szerintem.

Azt a problémakört most meg sem nyitom, hogy a kiállított számlákon szereplő fizetési határidőt mennyien és miért értelmezik úgy, hogy annál előbb nem kell rendezni. Sőt, utána egy-két nappal is belefér, mint a névnapi köszöntés. A ló eleje a másik irányban van, tessék szíves lenni arra fordulni.

Szabadúszóként, vállalkozóként elfogadtam, hogy különleges elszámolási módokon működjek, de az az igényem megmaradt, hogy az elvégzett munkámért kapott pénzt nagyságrendileg egy hónapon belül a számlámon lássam. Jó, adminisztrációval együtt legyen maximum másfél, de hogy három? Akarom mondani: HÁROM?!? Az egy negyedév, egy egész évszak – mondjuk a tavasz.

„Ilyen a szabadúszó/vállalkozói lét, ez ezzel jár” – kapom a kommentet. Mondj még egy vállalkozót, akit a munka teljesítése, átvétele után több hónappal fizetsz ki! Egy ideje szándékosan keresem az ilyen felállasokat, de még nem találtam. Ugyanezt teszed egy fodrásszal, kőművessel, masszőrrel, autószerelővel, rendszergazdával? Fel sem mernéd hozni.

„Néhány megrendelővel olyan az elszámolása, szerződése a fordítóirodának, hogy utóbbi is csak 2-3 hónappal később kapja meg a pénzét.” Aham. Mi köze hozzá a vendornak? Miért kellene ehhez alkalmazkodnia? A pénztárosnak is ezzel érvelsz a boltban? Vagy a pizzafutárnak? Azt akarja mondani az iroda vezetője, hogy csak akkor tud fizetni, amikor ő is megkapta a projekt ellenértékét a megrendelőtől, tehát nem látja a cége anyagi helyzetét 2-3 hónap múlva, jól értem? Szinte biztos vagyok benne, hogy nem így van, de ha esetleg mégis, akkor sem az alvállalkozóiknak kellene viselniük ennek terheit.

Kedves vezetők az bizonyos fordítóirodákban! Ne pikniket, zsákban futást, sörözést meg illusztris vidéki szállodákban rendezett ismerkedős esteket szervezzetek, hanem mutassátok ki a megbecsüléseteket azzal, hogy kifizetitek az alvállalkozókat rendesen és időben! Ennek kellene lennie az alapnak.

Aki dolgozott már velem, tudja, hogy én az asztalról mindent lesöprős rendrakás híve vagyok, ha már egyszer belefogunk, csináljuk rendesen. Ezért javaslom éppen most, a KATA-rezsi-katyvaszban, hogy rendezze sorait, akinek rendezni érdemes. Itt a kiváló lehetőség, hogy ne csak az óradíjakat, szó- és karakterárakat egyeztesd az alvállalkozóiddal, hanem a számlázás rendjét is. Légy fair!

Ne aggódj, nem vesztettem el minden kapcsolatot a realitással, nem azt tanácsolom, hogy a következő hónaptól azonnal fizess ki mindenkit. De ha egy körlevélben – mondjuk a következő elszámolással együtt – tudatod a fordítóiddal, hogy a következő negyed-/féléves terved az, hogy fokozatosan átállsz a gyorsabb kifizetésekre, nehezen képzelek felháborodott reakciókat. Támogató, elismerő üzeneteket annál könnyebben. Mutasd ki azzal a megbecsülésedet és tiszteletedet a vendorok felé azzal, hogy időben és pontosan kifizeted őket! A zsákban futás meg a lepényevő verseny mindezek után következik.

Ha nekem nem hiszel, kérdezz utána azokban a fordítóirodákban, ahol sokkal gyorsabbak az átfutási idők! Szerencsére a magyar piacon is találni képviselőket szép számmal. Közéjük tartozni pedig menő!

Egyébként őszinte reményem, hogy csak én „fogtam ki” azt a néhány piaci szereplőt, akik elhúzott kifizetési rend szerint működnek, és a magyar fordítóirodák többsége maximum egy-másfél hónapon belül és hiánytalanul kifizeti az alvállalkozóit, mindig.

A magam részéről nincs harag, továbbra is alá fogom írni azokat a szerződéseket is, amikben 2-3 hónapos átfutással szerepelnek a kifizetések, de az ilyen partnerek felé plusz 25%-os felárral számolom az óra- és egyéb díjaimat.